Sekaitaikai 2009 Trebon, Csehország

A Fighters magazin legutóbbi számában a Trebonban tervezett „Sekaitaikai 2009” szemináriumról tudósítottunk. Most, hogy a szeminárium véget ért, íme egy rövid visszatekintés az eseményekre.

A szeminárium előkészítése két évet vett igénybe. Amint azt már előző számunkban említettük, ez volt az első Sekaitaikai, amely Japánon kívül került megrendezésre. Külön büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az eseményre elsőként Csehországban került sor.

A szeminárium kezdetén Sekiguchi Sensei, elhunyt mestere feleségének, Onoe Yoshiko-nak üdvözletét közvetítette számunkra (Onoe Masamitsu, az iskola 20. Soke-ja (Soke – családfő, az iskola feje). Előrehaladott kora sajnos megakadályozta, hogy személyesen vegyen részt a rendezvényen, de „lélekben velünk volt.”

A Komei Juku Monjin (tagok) nemzetközi találkozóját a „Komei Juku Tschechische Republik” egyesület szervezte. Az egyesület a Japán Nagykövetség és a Südböhmen megye tartományi vezetőjének támogatását élvezte. Ezért hálával tartozunk nekik. Ugyanakkor köszönettel tartozunk Trebon Sportcsarnok személyzetének a rendezvény ideje alatt végzett kitűnő munkájukért és odaadásukért.

A Trebon-i eseményre egész Európából érkeztek résztvevők, hogy 10 napon át együtt edzhessenek más országból érkező társaikkal és tanáraikkal. Japánból Sekiguchi Komei Soke vezetésével Fuji Sensei, Noguchi Sensei, Shimizu Sensei, Obiki Sensei és Kojima Sensei jelenlétének örülhettünk. További résztvevők érkeztek Horvátországból, Franciaországból, Magyarországról, Németországról, Lengyelországról, Ausztriából, Romániából, Szlovákiából, Svájcból és természetesen Csehországból. Összességében több mint 100 edzeni vágyó résztvevő gyűlt össze Trebonban.

Az edzésprogram nagyon egyszerű volt: edzés 6:00-tól 8:00-ig, közös reggeli, következő edzés 10:00-től 13:00-ig, ezt követően ebéd, majd a délutáni edzés 16:00-tól 19:00-ig. A napot közös vacsora zárta. A reggeli közös edzésen minden résztvevő Iaijutsu-t gyakorolt, a második edzésen szabadon lehetett választani a Iaijutsu, a Naginatajutsu és a Kendo edzések között. A Iaijutsu edzéseket Sekiguchi Soke vezette, a Naginatajutsu edzéseket Shimizu Soke míg a Kendo edzéseket Obiki Sensei. A Trebon-i dojo nagy befogadóképességének köszönhetően, nem volt fennakadás abban, hogy az edzések egyidőben, egy helyen legyenek tartva.

A program keretén belül nemcsak az edzéseknek örülhettünk, hanem ízelítőt kaptunk a japán kultúrából és történelemből is. Nagy öröm volt számunkra, hogy Noguchi Sensei első Csehországi fellépésének tanúi lehettünk. Noguchi Sensei két hagyományos Kenbu kifejezőtáncot mutatott be, éspedig a következőket:

Az első tánc a Meisoo Nihongoo volt, a Shukumai Kenbu, szertartási kard-táncok kategóriájából. A történet Kuroda herceg és egyik követője (Bushi) közötti versenyivásról szólt. Kuroda herceg versenyre hívta ki Bushi-ját három nagy csésze Sake felhajtására. A herceg ígéretet tett, hogy amennyiben a Bushi nyeri a versenyt, bármit választhat a herceg tulajdonából. Kuroda herceg egy nagyon szép és nagyon híres lándzsát birtokolt (Yari), és miután vesztett, ezt kénytelen volt követőjének adni. A tánc a Bushi örömét és tiszteletérzését fejezi ki, amelyet a trófea elnyerésekor érzett.

A Kenbu (kardtáncok) kategória második tánca, Kassen Kawanakajima illetve a Kawanakajima-i csata történetét meséli el, amely Takeda Shingen, Tokugawa Ieyasu (a Tokugava-sogunátus megalapítója, Japán sógunja) ellenfele és ennek szövetségese Uesugi Kenjin között zajlott. E csatában a „hadakozó tartományok korának” (XII-XV. század) két legjelentősebb hadvezére küzdött meg személyes harcban egymással. A történetről film is készült „Ten to Chi” (Ég és Föld) címmel.

Ezt követően Noguchi Sensei rövid ismertetőt tartott a japán hagyományos öltözékekről. Sok új dolgot tanulhattunk pl. a Montsuki-ról (speciális kimonó) és személyesen is gyakorolhattuk, a „Tasuki” használatát (a Tasuki egy szalag, amely a Kimono hosszú ujjainak vagy a Montsuki-nak a rögzítésére szolgál). A továbbiakban a Sensu (legyező) használatával ismerkedhettünk meg, történelmi háttérmagyarázatokkal kiegészítve.

Sekiguhi Sensei a Sekaitaikai-t legmagasabb szintű edzésként értelmezi, „A dojo-ban nincsenek kezdők” – edzéseit e mottó szellemében tartva. A partnerrel vagy partner nélkül végzett kihon gyakorlatok (alaptechnikák) és katák (formagyakorlatok) mellett, sok időt fordított a részletek elmagyarázására is. Így nemcsak egyszerűen az éppen gyakorolt technikák vagy katák neveivel ismertetetett meg, hanem azok történelmi hátterével és jelentésével is. Sekiguchi Sensei elmondása szerint a 20. Soke Onoe Masamitsu szintén ezzel a módszerrel adta tovább tudását.

A Naginatajutsu edzéseken Shimizu Sensei a Kumitachi-ra (páros gyakorlatra) fordított hangsúlyt. A kumitachi gyakorlatok során a partnerek egyike Naginata-val edzett Bokuto ellen. Mivel a Nagianata és a Bokuto hosszban különböző fegyverek, így a gyakorlás során nagyon nehéz a partnerrel a megfelelő távolságot kialakítani. Ugyanilyen nehéz mindkét fél részéről a helyes és biztos időzítés megtalálása. E a gyakorlatokat nehezítette, hogy a partnerek váltogatták egymást, így újra és újra fel kellett becsülni a folyton cserélődő partnerek reakcióit. Shimizu Senseinek nem esett nehezére, hogy egyedi és csodálatos módján minden gyakorlóra figyelmet szenteljen. Edzéseiről senki sem távozott csalódottan.

Obiki Sensei számára ez volt az első alkalom, hogy Csehországba utazott. Az ő Renshinkan Kendo Dojo-ja, amely Saitama Prefektúrában található (vonattal kb. egy óra Tokió központjától) távoli hagyományokra tekint vissza. A Dojo-t Obiki Sensei 25 éve vette át édesapjától. Az edzések főként a „fumikomi” (kendo lépések) gyakorlására fordítottak hangsúlyt. Az edzések során a résztvevők hét Katana kendo-katát és három Kodachi (rövid kard) kendo-katát gyakorolhattak.

A Sekaitaikai nemcsak az edzésre korlátozódott – tanárainktól elbeszéléseket hallhattunk Japánról, annak történelméről és tradícióiról valamint a budo-val kapcsolatos összefüggésekről.

A japánok számára nagyon fontos, hogy egy-egy tanítvány a tanárától budo-nevet kaphat. Ilyesfajta név nem illet meg bárkit, az, hogy valaki „kiérdemli” vagy nem egy ilyen név viselését mindig a Sensei döntése. Egy ilyen név személyes jelleggel bír és az adott személy legjellemzőbb tulajdonságát érzékelteti. Ebben a megtiszteltetésben most két csehországi tanítvány részesülhetett. J. Pavlik Shimizu Nobuko Sensei-től kapta a Ryoen Ienobu nevet (a név az iskola nevéből Ryoen Ryu és Shimizu sensei nevének egyik kanji-jából tevődik össze; Megjegyzés: kínai eredetű japán képírás). A második tanítvány P. Jelinek volt - akit eddig japánul Kojika-nak neveztünk. A Kojika szó jelentése „kis szarvas”, ez egyszerűen cseh nevének fordításából adódott. Ez alkalommal Obiki Sensei-től egy kétszótagú nevet kapott: Ken Ichi. A Ken kardot jelent, Ichi pedig egyszerűen Egyet. E nevet köszönetképpen azért kapta, mert ő volt Csehországban az első tanítvány, aki elhatározta, hogy Obiki Sensei vezetése alatt edz. Ezt jelzi nevében az Egyes, vagyis „az első kard”. Az átadási ceremónia keretén belül, Obiki Sensei két Shinai-t ajándékozott Ichi Ken-nek. A Shinai-ok általa használt fegyverek voltak, így ezeket nemcsak egyszerű Shinai-ként hanem önmaga részeként is adományozta. Kojika Ken Ichi továbbá hivatalos engedélyben is részesült, a Renshinkan Kendo Tschechien név használatára. A nevek átadása hagyományos ceremónia keretén belül történt, amelyeket külön képzés előzött meg, annak érdekében, hogy minden az előírásoknak megfelelően történjen.

A rendezvény sokszínűsége ellenére, nem voltak érezhetők „kulturális határok” a résztvevők között, mindenkinek egyformán tetszett a szeminárium és ez nagymértékben megnehezítette a hazautazást. Sajnos azonban egyszer minden véget ér és mindenkinek követnie kell a saját útját. Mindezek ellenére, az a tény, hogy Trebonban ilyen sokan összegyűltünk, hogy ilyen sokan szabadságot vettek ki munkahelyükről és tíz napot távol töltöttek családjuktól, kisebb csodának számít, amely nagy örömmel tölt el bennünket.

Sensei-eink Japánba való visszatérése után, elárasztottak bennünket szívélyes köszönőleveleikkel. Íme egy rövid idézet Sekiguchi Soke köszönőleveléből:

„Muso Tenma Sensei erőfeszítéseinek köszönhetően a Sekaitaikai hatalmas sikernek könyvelhető el, az eseményt valóban egy új korszak kezdetének tekinthetjük. Ez volt ugyanis a legelső lépés. Ha Muso Tenma példáját követjük, családunk tovább növekedik és fejlődik. Ez az én álmom. Mindannyiatokat köszönet illet ezért. Budo álmomat továbbra is szem előtt tartva, a következő évben is nyugodtan járhatok utamon. Mindannyiatoknak teljes szívemből és nagy örömmel mondok köszönetet."

„A Sekaitaikai sikere mindenki érdeme, aki szívében Muso Tenma-val és más csehországi tagokkal együtt edzett. Gratulálok! Muso Tenma bebizonyította, hogy közös akarattal és erőfeszítéssel bármi sikerülhet, akkor is, ha az út kezdetén csak egyetlen ember áll. Úgy gondolom, személye nagyon jó példa mindazok számára, akik jövőbeni találkozókat szervezni szándékoznak. Még egyszer köszönöm neki, hogy a belé helyezett bizalmam ilyen válaszra talált. Büszke vagyok rá."

Japánba való visszatérése után Sekiguchi Sensei Akiyoshi Takahashi úrral, a Nihon Kobudo Kyokai (Japán egyesület, amely a Koryu iskolákat – régi iskolákat – egyesíti, és amelynek a Muso Jikiden Eishin Ryu is tagja) legmagasabb képviselőjével találkozott. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy egy ceremónia keretén belül Sekiguchi Sensei Takahashi úrnak egy Sekaitaikai – tiszteletdiplomát nyújtott át.

Végezetül mindig kevésnek tűnnek a szavak – hisz úgy érezzük, hogy bár a Sekaitaikai mindannyiunk számára óriási lépés volt, az út még csak most kezdődik igazán. Ez az út óriási odaadást, végtelen türelmet, őszinteséget, alkalmazkodóképességet és akaratot követel, olyan valaminek az elsajátítására, amely nagymértékben különbözik mindattól, amit az ember addig tanult vagy csinált. Ez egy egész életen át tartó tanulmány kezdete és óriási öröm számunkra, hogy japán tanáraink ezen az úton elkísérnek és munkánkban támogatnak.

Szöveg: Jan Pavlik

Fotók: Milan Voves

www.komeijuku.cz